Díj 2

Imádom a blogokat. Egyszerűen, imádom de tényleg imádok olvasni. De van mostanában egy kedvencem,  Dorina blogjait nagyon, de nagyon szeretem. Olyan szépen fogalmaz, most meg nagyon rosz látni azt hogy nem olyan kritikát kapott amire számított. Szerintem a design teljesen tökéletes úgy ahogy van. Tudom hogy Louis Tomlinson Fanfiction lesz már vagyis az.. mert a fejlécből látszik. A történet meg úgy jó ahogy van! Nem szólhatnak bele abba hogy hogyan írjad! Hiszen te írod és ez nagyon jó dolog. Szép a fantáziád, a fogalmazásodon egy kicsit kell javítani meg a szereplőkből lássunk egy kicsit többet. Én ezt mondom. Ezen felül. Nagyon kis eredeti történet. Csak így tovább. Egy díjat kapsz tőlem azért hogy sose add fel és érd el az álmaid! :D

Most hogy legyen értelme is. Teszek fel egy pár kérdést.. meg talán írhatnál magadról pár dolgot. Hogy az olvasók egy kicsit jobban megismerjenek. Meg hogy küld tovább pár kedves bloogernek :D 

1. MIÉRT KEZDTÉL EL ÍRNI?

2. MIT ÉRZEL MIKOR ÍRSZ?

3. A SZEREPLŐKET MAGADRÓL MINTÁZOD?

4. KÁBÉ MILYEN KITERJEDÉSŰ LESZ?

5. MOST MELYIK BLOGODAT TARTOD A LEGJOBBNAK?

6. MILYEN ELKÉPZELÉSEID VANNAK A JÖVŐRE NÉZVE?

7. MIÓTA BLOGOLSZ?

8. HOGY HA VÁLTOZTATHATNÁL VALAMIT A BLOGON, MI LENNE AZ?

9. HÁNYADIKBA VAGY?

10. HA MOST BÁRMI LEHETNÉL, MI LENNÉL? (XD)

11. BÁRHOVA ELMEHERTSZ, TEGYÜK FEL, HOVÁ REPÜLNÉL?

UI..: Bocs hogy mostanában nem jelentkeztem, a gimi fárasztó! :S további sok sikert :))

Chapter 04

Kedves Olvasó!

Annyira sajnálom hogy tegnap nem tudtam rakni részt mert elaludtam. De meg hoztam. És ugyanúgy keddenként jönnek majd. Jó olvasást. További szép estét. xoxo. :)

__________________________________________________

 Titok

Nem tudom.  Louis ma este nagyon furcsán viselkedett. Folyton zavarba jött. Én is. Úgy érzem valamit nem mond el nekem. Nem. Tudom hogy nem mondja el. De nem kérdeztem rá. És nem is fogok, nem szeretném ha rosszat mondanék neki. Mindig jóba akartam lenni mindenkivel ezért semmi értelme meg is bántani valakit. Louis adott egy karkötőt. Ugyanolyan van neki is. Barátság karkötő. Nem értem. Két órát beszélgettünk és neki megint el kellett mennie. Én egyből haza futottam és írtam Twitteren Harrynek hogy találkozhatnánk-e? Egyből azt írta menj a szökőkúthoz. Oda rohantam szél sebesen. Harry már ott várt. Nem tudom miért de a nyakába ugrottam és elkezdtem zokogni.

- Mi a baj? - simogatta a hátam.

- Én tudom hogy nem mond el valamit Louis. - szipogtam és fel néztem rá.

- Louisnak hívják azt akibe....? - kérdezte nagy szemekkel.

- I-igen. - nyökögtem és elkezdtem nézni a cipőmet mintha az olyan érdekes lenne.

- Gyere mondj el mindent. - fogta meg a kezem s rá kulcsolta az ujjait. Elindultunk sétálni és mindent el mondtam neki. Mikor már nagyon sötét lett Harry mondta hogy menjek be hozzá. Nem eleneztem. Be mentünk és le ültetett a kanapéra. Hozott nekem forró csokit. Meg ittam és le raktam az asztalra. Mikor meg éreztem az ízét elnyomott az álom.

Eközben:

Dianát el nyomta az álom Harry forró csokoládéja után. Harry pont a sajátját csinálta és mikor kész volt a lányon gondolkodva ment vissza a nappaliba. Látta hogy el aludt ezért csendbe kezdett el mozogni. Meg fogta a bögréjét és ki vitte a konyhába. Vissza gondolt arra ahogy ott alszik. Nagyon aranyosnak találta. Gyorsan megitta a saját innivalóját és vissza ment a nappaliba. Lehajolt a lány elé és a karjaiba vette.

- Inkább én alszok itt. - suttogta és felvitte a szobájába. Le rakta a nagy francia ágyba és be takarta. Vissza ment a konyhába és el mosta a bögréket. Aludni készült de nem hagyta nyugodni az a gondolat hogy a lány most az ő ágyába alszik. Vissza ment és meg nézte. Be feküdt mellé és figyelte ahogy vette a levegőt. Majd később őt is el nyomta az álom. A lánnyal álmodott, hogy végre az övé lehet. Hogy el mondta neki hogy, szereti. Mert még magának se valotta be de szerelmes belé. Mocorgást halott és a hold fényben látta hogy a lány ült fel.

- Hol vagyok? - állt fel Diana és körbe nézett a szobába majd mikor észre vette Harryt értetlen fejet vágott. Nem értette hogy miért van itt?

- Nálam. - mondta Harry és ő is fel ült.

- De... Hogy kerültem ide? - nézett rá ijedten. A lány nem tudta hogy Harry mit akar tőle. De Harry nem akar semmit csak azt hogy ő boldog legyen.

- Hát az úgy van hogy írtál Twitteren hogy kivagy és találkozzunk. Találkoztunk és el mentünk beszélgetni. Nagyon későre járt mikor eszedbe jutott hogy álmos vagy. És fel ajánlottam hogy csinálok forró csokit, miután meg ittad el aludtál a kanapén. És én inkább fel hoztalak hogy mégiscsak te vagy a vendég te aludj jobb helyen. Én akartam aludni a kanapén csak mi van ha fel kelsz vagy ilyesmi ezért vissza jöttem meg nézni hogy hogy alszol. Nagyon szép vagy alvás közben ezért le feküdtem melléd és néztem ahogyan alszol. Bocsi. - hadarta ek neki Harry. A lány mosolyogva halgatta.

- Köszönöm. - lépett oda Harryhez és meg ölelte - Csak Louis. - szipogott. Harry vissza ölelte és úgy szorította hogy majdnem meg fulladt.

- Ma este ne gondolj rá. - kérte a fiú. A lány bólintott egyet és el engedte Harryt.

- Szerelmes vagyok. Tudod milyen érzés azt gondolni hogy van barátnője? Azt hogy mi van ha ő nem érez semmit? - sorolta Diana.

- És tudod milyen érzés az, hogy szerelmes vagyok beléd? - kérdezte Harry. A lány meg lepetten nézett rá. Nem gondolta volna hogy Harry szerelmet fog vallani.

- N-nem. - mondta a lány s le hajtotta a fejét.

- Ne gondolj Louisra. - emelte fel az állat Harry. - Most próbáld meg elfelejteni. - hajolt le hozzá és ajkait az lányéra nyomta. Diana nagyon meg lepődött mert ő neki még nem volt kapcsolata és még nem is csókolózott. Csak iskolában mikor rá másztak a fiúk. Egész testével Harry felé fordult és a hajába túrva közelebb húzta magához, vissza csókolt. Harry magában éljenzett és játszott a lány ajkaival. A lány térdhajlatához nyúlt és fel emelte, Diana nyakába kapaszkodott és engedte hogy le fektesse az ágyra.

- H-Harry... Nem..-lihegte. Harry egy pillanatra sem állt meg de mikor  a lány eltávolodott az ajkaitól kérdőn pillantott rá. - Sajnálom... -mondta és mellé feküdt.

- Nem Harry... Nem az mondtam hogy nem akarom... Hanem hogy nem kéne ezt csinálni. -mosolyogta a lány.

- Igazad... van. - jött rá a fiú hogy Dianának igaza van.

- Asszem én most haza megyek. - emelkedett fel az ágyról Diana.

- Maradj még itt... - fogta meg Harry a karját és vissza húzta maga mellé.

- Nem hinném hogy jó ötlet lenne... - ellenkezett.

- Na légyszí csak egy kicsit. - nézett rá  Harry és elmosolyodott.

- Jó... Öt percet.. - egyezett bele. Harry vállára döntötte a fejét és le csukta a szemét. Mélyen szuszogtak míg Harry el aludt. Diana nagyon aranyosnak találta de itt volt annak az ideje hogy el menjen innen. Ki bontakozott az öleléséből, le szállt az ágyról és az ajtóhoz sétált. Le nyomta ami egy halk kattanással jelezte hogy ki nyitódott. Ki lépett az ajtón és neki ütközött egy vázának ami majdnem el dőlt.

- Uramisten... - sóhajtott és vissza állította. - Ki van ott? - suttogta valaki. Diana össze rezzent és elindult le a lépcsőn ki az ajtón.

- Hál'az Isten. - szólalt meg halkan és elindult hazafelé. Futott futott és futott. Otthagyva Harryt, be rontott a házba.

- Diana te vagy az? - kérdezte Josh azonnal mikor meg halotta az ajtó csapódást.

- Én vagyok az. - motyogta Diana és fel indult a szobájába.

- Szia! Még tudhatom mégis hol a francba voltál?! - rivalt rá a húgára.

- Az egyik barátomnál. - mondta és duzzogva fel ment a szobába, hangosan becsapta az ajtót és az ágyra vágódott.

~Másnap reggel~

HARRY 

Álmosan nyitottam ki a szemem.

- Ne Diana. - motyogtam mikor csak hűlt helyére pillantottam. Ki kászálodtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Arcot mostam és húztam egy melegítő nadrágot meg egy sima fehér pólót. Le mentem a srácokhoz akik már felfrissülten a konyhába kávézgattak.

- Jó reggelt. - mondtam és le ültem az egyik székre ami a helyem volt.

- Mit csináltál este hogy ilyen holtkoros vagy? - kérdezte egyből Liam.

-  Sokáig fent voltam. - vontam meg vállam.

- Csak nem egy új szerzemény? - vigyorgott rám Lou.

- Ha tudni akarod Diana volt nálam. - csattantam fel és ki mentem a konyhából.

- Várj már! Milyen Diana? - jött utánam Lou.

- Csak tudod... Mert hogy nem ismerős Louis? - néztem rá lenézően.

- De de az... De ő nem engem... - motyogta és neki dőlt a falnak. - Mi van Louis-val?

- Tényleg nem tudod... Hogy beléd szerelmes? - néztem rá nagy szemekkel és elé léptem.

- Nem dehogyis...Nem belém... Egy másik Louist szeret. - sóhajtotta.

- Milyen másik Louist szeret? - förmedtem rá.

- Hát... Nem saját magamat mutatom neki... - mondta olyan hanggal mintha most azonnal elsírná magát.

- Mi az hogy nem magadat!? - rivaltam rá ismét.

- Hát... Mikor találkoztunk, akkor... Pont nem magam voltam... - akadozott a hangja és minden egyes fél mondatnál elbicsaklott a hangja.

- Ezt mégis hogy érted? - kiabáltam.

- Hát... - kezdte de én bele vágtam.

- Csak nem azt mondod hogy éppen be voltál öltözve? - döbbentem rá.

- De. - mondta és ki rohant a házból. Hogy lehetett ekkora marha? Meg kell mondja neki hogy ki ő! Ez természetes. Vissza mentem a konyhába.

- Szerintetek Lou megint milyen hülyeségbe keveredett? - dörmögtem az orrom alatt.

- Nem. Tudsz valamit? - nézett rám a szőke barátom.

- Ha te azt tudnád. - sóhajtottam és ittam egy csésze kávét.

Chapter 03

 London szeme

 Miután be vallottam magamnak hogy szerelmes vagyok eldöntöttem hogy nem mondom el senkinek. Erre itthon ez teljesen ki ment a fejemből és el szóltam magam. Persze utána Josh meg rohamozott a kérdéseivel hogy: Honnan ismered?  Hol találkoztatok?  Hány éves?  Hogy néz ki?  Hol lakik? Mit dolgozik? Mit akar tőled? Nagyjából csak annyit kellett volna ki nyögnöm neki hogy Louis a parkban találkoztam vele és ő meg vigasztalt. De nem mondtam mert még magam sem tudom ezeket a válaszokat. Nem olyan rég ismertem meg nagyon aranyos és kedves. Az ember szépsége belülről fakad. Igen ám. De akkor én milyen vagyok? Tudok rossz is lenni. De csak ha akarom. Én akarom ezt az egészet? Josh kérdései mellett fel rohanok a szobámba. Bezárom az ajtót. Most senki se zavarjon! El kell gondolkodnom. Le feküdtem az ágyra és agyaltam.

~Másnap reggel

Rémálmok gyötörtek egész éjszaka. Ezért úgy aludtam mint aki be van zárva és ki akar menni. Rémálmomba ott volt Louis és nem lehettünk együtt. Ezért én le szúrtam magam egy késsel. Áhh persze hogy ésszerű Louist szeretem. Hogy mondjam el neki? És mi van ha van barátnője? Akkor tényleg öngyilkos leszek.

A hajam biztos rakoncatlanabb mint én. Ki megyek a fürdőbe és meg néztem magam. Szent Úristenem. Úgy nézek ki mint aki egy madárfészket hord a fején. Gyorsan fogtam a hajkefémet s kifésültem. Egy kicsivel már jobban nézett ki. Végül csak simán össze kötöttem. Fel húztam egy farmer rövidnadrágot s sárga trikót. Meg szemléltem magam a tükörben és  a tükörképem elégedetten nézett vissza. Meg fordultam és elindultam lefelé. Most nem volt kupi remélem is hogy nem volt tegnap buli. Ettem egy tál müzlit. Miután végeztem Josh nem volt sehol. Még mindig. Elő vettem a telómat és tárcsáztam " Bátyesz " - t.

- Josh hol vagy már? - ordítottam mikor felvette.

- Helló. Te meg ki vagy?

- A lakó társa. Miért maga?

- A barátnője vagyok.

- Oké. Nálad van akkor?

- Igen.

- Köszi. Akkor jó. Mond neki hogy kerestem. Szia.

- Szia.

Mióta van barátnője? Na mindegy mit csináljak? Fel baktattam a lépcsőn be a szobába. Fel nyitottam a laptopom tetejét és felnéztem Twitterre. Írtam hogy akinek van kedve vezessen körbe Londonban. Valamiféle Harry válaszolt hogy gyere a parkba. Melyik parkba? De inkább nem kérdeztem vissza. Elindultam ahoz a parkhoz amelyiket ismerem. Hamar oda értem a deszkámmal. Már messziről integetett egy göndör hajú srác. Magam mögé néztem, nincs ott senki. Akkor csak nekem integet. Vissza integetettem és elé gurultam.

- Szia. Harry?-kérdeztem félénken.

- Persze. Mehetünk? - nézett rám miközben nyújtotta a kezét hogy fogjam meg. Vállat vontam és így tettem. - Amúgy honnan tudtad hogy ez a park?

- Szép emlékek fűznek ide. Itt lettem szerelmes. Áhh mit beszélek, dehogy. Nem mondtam semmit. - magyarázkodtam miközben tiszta vörös pírban égett az arcom.

- Mi a vezeték neved?

- Hát legyen annyi elég hogy én egy őrült dobos húga vagyok. Téged?

- Harry Styles.

- Ismerős ez a név. Veled kameráztam. Vagyis te is ott voltál csak nem pont veled hanem a fekete hajúval.

- Gondolom. Na de gyere. -mondta egy kicsit hagosabban és elkezdett húzni. Majdnem elestem de meg fogott. - Jaj vigyázz magadra. - ölelte át a derekam az egyik kezével és így mentünk egészen addig míg egyenes volt az út de mikor kanyarhoz értünk mindig elestünk. Akkor nagyot röhögtünk mikor rajtam feküdt az már nem volt vicces hanem zavarba ejtő. Ikyenkor gyorsan le gurult rólam és egymás mellett a földön nevetünk. Minden egyes utcára mond véleményt és segít hogy ha a Starbuck's - ba akarok menni akkor hogyan rövidítsem le az utat. Végül meg állt és én körbe néztem. A London Eye előtt vagyunk. London Szeme. Gyönyörű elnevezés. Mindig erről álmodtam. Mint New York-ról. De bele szerettem az országomba azon felül bele zúgtam Londonba.

- Gyönyörű.-álmélkodtam és le léptem a deszkáról. Harry nagy keze még mindig a derekamon nyugodott.

- Gyere. Álljunk be a sorba ha fel akarsz oda menni.-mutatott az óriás kerékre és felvette a deszkát. Gyorsan oda siettem mielőtt oda ért volna még egy "szerelmes" pár.

- Azta vattacukor. Kérsz? -vettem észre a standot.

- Igen.-mosolyodott el s ezzel megjelentek a gödröcskéi. Eddig még észre se vettem hogy vannak. Vettem egy nagy jobban mondva óriási vattacukrot. Kéket választottam mert az a kedvenc színem. Oda futottam Harryhez aki a helyünket foglalta.

- Tessék óriási. - téptem le egy darabot.-Bajusz. -nyomtam fel az arcomra.

- Bajusz kapitány. -röhögött és ő is nyomott egyet magának. - Wáó érettnek érzem magam.

- Pedig nem vagyunk azok.-röhögtem. - Nagyon jól áll a kék bajusz. - nyúltam oda és meg akartam pödörni mikor le esett róla. - Ahj már a bajszom. - szomorkodott.

- Most akkor a tied az enyém.-lépett oda és a fél bajszomat leharapta.

- Hé ez nem ér. - nyomtam bele a szájába-Inkább edd meg. -mondtam és be szálltam az óriás fülkébe. Harry jött utánam és le rakta a deszkát. Elindultunk.

- Azta de szép. - léptem az ablakhoz. Aztán eszembe jutott hogy tériszonyom van. - Úristen de magas.

- Félsz a magasságtól?-lépett oda mellém.

- Ahham. Egy kicsit. Nem-nem, nagyon. -ültem le a közepére.

- Ne félj mindjárt le szállunk. - guggolt le elém és a kezét a térdemre rakta. Nyugtatás képpen. Nem segített valami sokat. De örülök neki hogy most itt van, mert ha egyedül lennék biztosan már rég bepánikoltam volna.

- Köszi. - mosolyodtam el. Majd bele haraptam a vattacukorba. Meg rágtam lassan majd nagyot nyelve fel álltam. Hamar földet értünk aminek nagyon örültem. Elindultunk most én mentem Harry mellett mert neki meg tetszett a deszkám. Egy parkba mentünk mert még nem ettük meg a vattacukrot. Le ültünk egy padra közel egy szép szökőkúthoz. Meg kértek hogy csináljak egy képet. Csináltam nagyon jó lett. Bár az emberkék nem voltak valami modell alkatuak nagyon jól mutattak a szökőkút előtt. Pont az utolsó falatokat ettem a vattacukorból, nem tudom hogy hová tűnhetett a pálcika de eltűnt, mikor Harry le fröccskölt.

- Bomba támadás.-lökött bele a vízbe.

- Héé ez nem ér nem voltam fel készülve. -nevettem és őt is be húztam a vízbe. - Most vissza kapod. - nyomtam le a víz alá és rá ugrottam. Mikor víz alá került és nem jött vissza egy kicsit megijedtem. Körbe néztem nem volt senki aki segíthetne.

- Csak nem engem keresel?-bukkant fel előttem és most én kerültem be a vízbe. Nagy vízi csatát vívtunk mikor elkezdett be sötétedni. Ki ültünk a szélére és én el kezdtem fázni.

- De hideg lett hirtelen. - vaccogtam és elkezdtem dörzsölni a karom.

- Gyere ide.-ölelt meg és magához húzott.

- Köszi de inkább haza mennék mert a végén még te is meg fázol.-húztam fel magam után. Elindultunk ő egy másik irányba a deszkámmal, de ezért haza találtam egyedül is. Még utoljára át mennve azon a parkon ahol találkoztunk. Meg pillantottam Louist. Ahogy a padon ül és zenét hallgat. Gyorsan haza futottam és at öltöztem. Mustár színű hosszú nadrág egy fehér pólóval. Biztonság kedvéért a fekete bődzsekimet is fel húztam. Meg szárítottam a hajamat. Végül fel húztam a fehér converse-ém és elindultam. Jó lenne ha most itt lenne a deszkám.

Eközben:

Harry és Diana elváltak. A fiú a deszkára ugorva indult haza. Nagyon gondolkodott. Tetszett neki a lány. Mert titokzatos volt és vicces. Harry elgondolkodva ért haza a fiúkhoz. Le tette a deszkát és ki ment a konyhába ott találta a szőke barátját aki éppen a száját tömte.

- Hol voltál? - kérdezte tőle.

- Egy nagyon szép lánnyal votam. Diana a neve.-mondta és vissza gondolt az elmúlt percekre.

- Én is ismerek egy Dianát. - jött be nagy hevesen a konyhába Louis.

- Igen? És hogy néz ki?-kérdezte Harry meg fordulva és a barátjara nézett.

- Hát szőke haja van. Nem inkább szökés barna. Nagyon aranyos. És kedves meg vicces. - mondta el Louis. Harry nagyot nézve vissza a gondolt a gyönyörű lányra. Pont illett rá a leírás.

- Kár hogy szerelmes.-mondta szomorúan Harry.

- Van barátja? -kérdezte nagy szemekkel Louis.

- Azt ne mondta el. Én meg nem kérdeztem. - mondta Harry és ivott egy pohár narancslevet.

- Mennem kell.-jelentette ki Louis és elindult. A kezében vitt egy nagy szatyrot. Majd egy elhagyatott helyen felvette az álcáját. Egész úton csak a lány járt a  fejében. Vissza gondolt hogy egy nap látta őt egy padon ülve sírva. Egyből meg sajnálta de nem csak a sajnálata vezette őt oda. A lány szépsége is meg fogta őt. De a barátnője miatt nem lehetett szerelmes másba. Elindult a padra ami immár számára törzs helyé vált. Le ült és várta a lányt. Tudta hogy úgyis el fog jönni. És jött. A lány meg érkezett. Louis fejébe egyből lejátszólodott hogy oda lép hozzá és meg csókolja majd le veszi az álcát és el mondja hogy nagyon sajnálja.

- Szia.-köszönötte a lányt vidáman. A lány zavarba jött ahogy mosolyogva rá nézett.

- Szia. - köszönt vissza félénken. - Hogy hogy itt vagy?-nézett rá és le ült mellé.

- Én csak.... nem tudom. Valami mindig ide köt. - néz rá Louis és elmosolyodik.- az a valami te vagy. - mondja és lehajtja a fejét. A lány elpirulva tekergeti az egyik tincsét.

- Köszönöm. - mondja és el bámul a messzeségbe. Louis nem tudja mit csináljon. Ezért csak fel áll és el akar menni. Nem tudja hogy hogy lehet ilyen gyenge.

- Várj már. Hová mész? - néz rá a lány.

- Nem tudom. - mondja és vissza ül. Elkezdenek beszélgetni. Louis rá jön hogy el kell mondja az igazat neki.

Chapter 02

 Azt hiszem... 

Reggel komás fejjel keltem. Persze nagyon jó volt aludni az új házban ami nagyon szuper volt. Nyitott ablak segített rajta mert másképpen megsültem volna. Álmomban szerepelt az a fiú akivel találkoztam a parkban. Reggel kezdődött és este fejeződött be. El mentünk randira és tök jót beszélgettünk. Jól éreztem magam. És ha ez élőben talán meg történne akkor is jól érezném magam. Tegnap is nagyon jó volt valakivel beszélni. Aki meg értően ott állt mellettem pedig még a nevemet se tudja. Na de ennyit az álmokról. Fel kelltem és a bátyókám már rég fent volt. Szerencsémre nem dobolt ezért tudtam aludni. Fél 10-ig. Mert én ha munka van nem tudok hatnál tovább aludni mert akkor egész nap álmos vagyok. És vágyom vissza az ágyba. Ma tovább aludtam de nyár van ezért csak ha munka lesz akkor kelek majd talán nyolckor. Ma úgyis egész végig otthon leszek vagy el nézek a parkba. Mert elgondolkodtató ez a téma mi is? Neki mentem sikeresen az ajtó félfának. - Áhh a francba.-szitkozódtam suttogva. Majd lementem a konyhába. Éppen Josh volt ott és valamin nagyon dolgozott. Én a válla felett rá pillantottam és láttam hogy csak rajzolgat. Vállat vonva mentem a müzlis tálamért majd le raktam az asztalra. Ekkor vette csak észre hogy be jöttem.

- Jó reggelt Álomszuszék!-köszöntött mosolyogva.

- Jó reggelt neked is.-bicentettem felé egy aprót. - Mióta vagy fenn?

- Mióta elmentek a haverok. Tegnap nagy buliról maradtál ám le.-néz rám kalyán vigyorral az arcán.

- Aha persze, gondolom.-sziszegem.

- Most gúnyolodsz?-nézett fel nagy szemekkel.

- Nem dehogyis. Csak most keltem fel.

- Ja oké. De akkor is egy állat buliról maradtál le.

- Azt meg hiszem.-vettem észre a rendetlenséget az egész házban. - Ugye az én szintemen senki sem volt?

- Nem hinném mondtam hogy ne menjenek.

- Biztos annyira hallgattak rád. - mondtam és ki dobtam egy műanyag poharat a kukába. Elő vettem egy nagy kukás zsákot.

- Ma takarítunk akkor ha annyira tetszett. -röhögtem ördögien. A kezébe nyomtam és elkezdtem söpörni. Miután végeztem Josh össze szedte az összes műanyag poharakat és az egyéb hulladékokat. El mostam a tányérokat, és az össze törteket is kidobtam. Biztos bazi nagy volt. Csak nem izgat. Délután egyre kész is voltunk. Igaz a ház nem csillogott-villogott de azért tiszta és rend volt. Gondoltam meg fürdök és el megyek sétálok egyet. Meg fürödtem és felvettem a kedvenc nyári ruhámat ami nagyon szép virágos volt. Még Joshtól kaptam. Le futottam és épp a converse cipőmet húztam mikor ki jött utánam.

- Hová mész? - nézett le rám a földre kíváncsian.

- Sétálni megyek.-mondtam el neki az ötletem.

- Hiszi a piszi. Kivel találkozol?

- Senkivel. Mondom hogy sétálni megyek.-ismételtem meg magam.

- Oké oké. De ne maradj nagyon el.

- Értem majd jövök. -mondtam és elindultam a park fele. Megint neki mentem egy oszlopnak.

- A picsába már. -mondtam és arrébb léptem mikor meg szólalt  a telefonom.

- Halló? -szóltam bele.

- Szia.-röhögött valaki a túl oldalon.

- Ismerlek?

- Nem is ismered meg a hangom?

- Most hogy mondod. Te vagy a fűrészes hapi?

- Nem. Én vagyok Zayn. Tudod. Tegnap kameráztunk.-dünnyögte és fel nevetett.

- Áhh szia. Mizu?-ugrott be a fekete hajú srác képe. - Várj csak, honnan tudod a számon?

- Titkos forrás. Psszt!

- Oké.

-  Amúgy semmi. Unatkozok és gondoltam fel hívlak. Milyen volt a buli? Jó tudom te aludtál. Tök édi vagy alvás közben.

- Mi van? Ott voltál?  Láttál aludni? Mi van? Még is hogy képzelted hogy hogy be jössz a területemre? Meg tiltotta Josh! -buktam ki.

- Amúgy neked Josh ki?

- Nem mondott semmit? Jajj de jó. Amúgy semmi közöd. - röhögtem ki és le raktam a telefont. Tovább ballagtam míg meg nem pillantottam a tegnap talált padomat. Gyorsan le ültem és elő vettem a könyvet amit hoztam. Nagyban olvastam mikor valaki le ült mellém.

- Szia.-köszönt a tegnap meg ismert srác. - Azt hittem nem leszel itt és hogy én vagyok olyan babonás hogy be gondoltam.

- Hát. Nem én is ide jöttem sok jó emlék fűz ide. Ami tegnap történt jó az csak egy-hadonásztam a kezemmel magyarázás közben. Felnevetett és elmosolyodott rajtam. Gondolom.

- Mizu?

- Semmi. Egy sráccal beszéltem aki aki nem tudom hogy honnan de valahonnan meg tudta a számom.

- Engem is szoktak hívogatni. De csak azért hogy fizessem a lakbért.-nevetett. Én vele nevettem.

- Veled mizu?-kérdeztem vissza.

- Semmi. Fáradt vagyok. Hogy vagy? Jobban mint tegnap?

- Hát ki aludtam magam az egyszer biztos. -nyújtozkodtam és el nyomtam egy ásítást.

- Én is aludnék még, csak a meló. Amit annyira unok.

- Tényleg nekem is kell egy jó munkahely.-csaptam a combbomra.

- Most nem tudok ajánlani semmit. Bocs.

- Semmi baj. Majd lesz. Valamikor. Vagy vissza megyek dolgozni a szüleimhez.

- Oké azt csinálsz amit akarsz.-dőlt hátra a padon.

- Nem nem azt majd ha 18 elmúltam.

- Miért mennyi vagy?-ült fel hirtelen.

- Csak 17. Nem sokára leszek 18. December 24.-én. Télen. - röhögtem magamon.

- Jé én is akkor születtem csak nem 95-ben hanem 91-ben.-mosolyogott.

- Mekkora véletlen. Azta.-hülledeztem. Majd magamon nevetve hátra dőltem a padon.

- Amúgy hogy hívnak? -törte meg a csendet.

- Diana. Téged?

- Louis Tom.... De hogy kell írni a Dianát?-fejezte be a fél mondatot azonnal mikor elkezdte mindani a vezeték nevét.

- Úgy ahogy hallod. És a Louist L-u-i- nak? - Nem L-o-u-i-s.

- Értem. És mit dolgozol?-kérdeztem és láttam hogy gondolkodóba esett.

- Hát öhm...én pincérkedek.-nyögte ki és én azonnal el is képzeltem.

- Az jó dolog. Hány embert öntöttél már le?-vigyorogtam.

- Ha tudni akarod túl léptem már az ötvenet. - röhögött.

- Gratulálok. - néztem az órára. Már két órája itt vagyunk. De elszaladt az idő. Wáó!

- Ez nagy. Már két órája beszélgetünk. - nézett rá az órámra. - Amúgy tetszik a ruhád. - nézett végig rajtam és elmosolyodott. Én elpirultam ami nagyon ritkán szokott történni.

- Köszi. - nyögtem ki mikor levegőhöz jutottam. - Te....-akartam mondani de elkezdett csörögni a telefonja.

- Igen? Nem most nem érek rá. Jól van. Egy perc és ott vagyok.-tette le és állt fel mellőlem. - Húgom volt. Nem találja a kedvenc pulcsiját.-mondta. De aranyos.

- Jól van menjél is nehogy sírjon. - löktem meg hogy induljon.

- De még el se köszöntem. - jött vissza és meg állt előttem. - Szia.-vigyorgott és most elidult. Néztem távolodó alakját. Ami nem volt a leg vékonyabb de én sosem kívülről ítéltem. Egy kicsit olvastam még és utána haza indultam. Figyeltem hogy még egyszer ne menjek neki az oszlopnak. Sikerült is. Aztán eszembe jutott hogy ha lenne bicikli vagy deszka nem kéne gyalog járkálni. Észre vettem egy deszkás boltot és egyből be is mentem.

- Jó napot.-néztem körbe. Egy eladó fiú volt. Biccentett és levette a fejéről a fül hallgatót.

- Miben segíthetek?

- Ööö...deszkát szeretnék. Meg valami felszerelést.-néztem körbe és meg néztem a sok-sok színes vagy fekete, barna deszkákat.

- Kezdő vagy? - jött ki a pult mögül.

- Hát.... igen..

- Akkor kell neked bukósisak és könyök meg térdvédő.-adta a kezembe az említetteket.

- És mennyibe kerül?

- Kezdő vagy. Akciósan adom. De csak most és csak neked.- kacsintott.

- Köszi. - ugráltam és le raktam a cuccokat a pultra. - És a gördeszka?

- Azt innen válassz mert ezek a kezdők. -mutatott a mögötte lévő állványra. Egyből észre vettem egy graffitiset ami nagyon megtetszett.

- Azt akarod?-jött mellém és le emelte onnan. -Én is ilyennel kezdtem.

- Azt hiszem igen. Ez jó lesz.-álltam fel rá ami majdnem ki gurult alólam. És el is estem volna ha az eladó nem fog meg.

- Ezt még gyakorolni kell.-nevetett.

- Majd bele jövök. - húztam be a nyakam.

- Ennyi lesz?

- Igen.

- 0.04 font. Akciósan.

- Köszönöm. -adtam oda a pénzt és a felszerelést egy zacskóba raktam a deszkáról le téptem a műanyagot és ki dobtam a kukába.

- Csak ügyesen. Szia. - mondta én meg bólintottam és elindultam. Majdnem megint elestem de sikerült hazáig jutnom.

- Na végre azt hittem hogy sosem jössz haza.-ugrált előttem a nagyobb tesóm. Néha úgy érzem én vagyok az idősebb. Én csak sóhajtottam elraktam a deszkát a szekrénybe és lerugtam magamról a cipőt.

- Mi van veled?-nézett rám.

- Azt hiszem... szerelmes vagyok.

Chapter 01

Kezdetek

Nagyban szól a zene. Nem hallok semmit se senkit nem figyelek senkire. Nyári szünet van. Végre azt csinálhatok amit szeretnék. Bulizhatok, bár felelősséggel és oda figyelmességgel nehogy túl sokat igyak. Már volt olyan is de az nagyon de nagyon rosszul végződött. Tök baró hogy el mehetek Londonba és meg nézetem az óriás kereket. Kiskoromban mindig olyan műsort néztem amibe óriás kérek volt. Volt benne a kínai és még valamelyik országból arra már nem emlékszem de el döntöttem hogy egyszer majd én is eljutok valamelyikhez. És most be következik. Bár London nem a szerelmesek városa inkább az Párizs de én ugyan úgy szeretem. Bár Manchesteren kívül sehol se voltam nagyon mert a családom és én nagyon elfoglaltak vagyunk. Van egy kis vállalkozásunk ami olyan kis termelőknek segít. Borral foglalkozunk. Mármint sok szőlőnk van. Sokat kell vele foglalkozni. Apám mindig csak dolgozott permetezni járt vagy tárcsázni. Alig volt otthon. Mi Joshal a gyerekek ránk van bízva a bizonyos meccés, törzs pucolás meg az ilyesmik. Anyukám meg a laptopja megszállotja. Ő csinál címkéket és ő az ilyen ügyekben mindig benne van. Ha valamilyen össze jövetel van. Mindig meg vagyunk rá hívva. Mi ajánljuk a borunkat. Amit az emberek örömmel meg isznak. Egy csomó híres ember már ivott a borunkból amire büszkék vagyunk. A munka mellett jártam még kisegítő iskolába hogy le tudjak érettségizni. Míg igy nagyban gondolkodom hogy hogyan is teltek az évek. Rá jövök hogy a bátyám itt van a szobámba.

- Szia. Hát te?-ültem le mellé az ágyra.

- Arra gondoltam hogy el mehetnénk meg nézni a házat. A házadat. Úgy értem a miénket. Én már nagyon kíváncsi vagyok.-mondta mosolyogva és fel áll.

- Oké. Már én is kíváncsi vagyok. - ugrottam fel és ki futottam a szobából.

- Várj már. Én vezetek.-jön utánam ki a házból. Anyamék most üzleti úton vannak és két nap múlva jönnek.

- Tudom. Zárd be az ajtót. -ordibálok ki az ablakon és nézem ahogy gyorsan vissza fut és ra fordítja a zárat.

- Kösz. Majd el felejtettem. - röhögi ki magát és beugrik mellém a kormány mögé. Lassan a gázra tapos és el indulunk a házunk felé. Én a fejemet az ablaknak döntöm és úgy vizsgálom a mellettünk el haladó tájat. Várom hogy mikor érünk oda de nem is kell olyan sokat várnom mert gyorsan hajt. Úgy fél óra és oda érünk igaz nem a ház elé de Londonba vagyunk már. Örömmel nézem a gyönyörű várost. Nézem a Temzét ahogy elsuhan mellettünk. Bekanyarodtunk abba az utcába mert meg jegyeztem a nevét. Mikor le parkolt ki ugrottam a kocsiból.

- Várj már nálam van a kulcs. - ugrott ki utánam és előre futott.

- Tudhattam volna. - nevetettem fel.

- Te mindent tudsz.-vigyorgott vissza rám. Majd mikor el fordította a kulcsot kinyitotta az ajtót és nagyra tárta. Az élő szoba halvány sárga színűre volt festve.

- Eszméletlen jó. -fordultam körbe. Majd mikor észre vettem a nappalit egy nagy plazma tv - vel önelégült vigyor terült szét az arcomon. - De nagy. És ez a kanapé nagyon be jön. Milyen a háló?  -néztem fel a második emeletre.

- Anya azt említette hogy van harmadik emelet is! Melyiket akarod?-nézett rám.

- Asszem én leszek fent.-nyitottam be az egyik ajtón ami inkább fiúknak nézett ki.

- Josh ez a tiéd lehet! -ordítottam neki.

- Ez meg a tied. -ordibált le fentről. Gyorsan fel futottam. A folyosó nagyon szép hangulatosra volt berendezve. Volt egy fürdő és még egy külön wc volt egy nappali és a háló. Először a nappalit láttam meg mert ahogy fel mész a lépcsőn oda érkezel. Nagyon szép színes huzatok voltak a kanapékon és a foteleken. Volt egy nagy tv amihez még hozzá tartozozz a Ps4 és a Wii meg az xbox. Egy csomó játékot láttam és még úgy szintén sok film. Amint meg néztem magam a nagy tükörbe és meg igazítottam a hajam be léptem a fürdőbe. Pink és a narancssárga keveréke volt vaj színűvel henyitve. Vagy hogy mondjam. Nagy tükör volt aminek örültem mert anyának mondtam hogy mindig egy olyan házat szeretnék amibe sok tükör van. Egy nagy sarok kád is volt meg egy wc. A mosdó kagyló szép nagy volt csak úgy csillogott. Végig húztam a kezem a kidolgozott pulton. Ez csak egy fürdő amit nekem terveztek. Imádom a családom. Ki mentem és megnéztem a hálómat. Gyönyörű baldachinos ágy volt nagy hifi fal. És még egy plusz stúdió hangszerekkel. Ez az én kis kuckóm. Álom házam. Köszönöm. Tárcsáztam máris anyám számát első csöngésre felvette.

- Szia kicsim. Hogy tetszik a ház? - kérdezi és magam elé képzelem ahogy mosolyog.

- Eszméletlenül csodálatos ilyet még nem láttam. Mintha pont nekünk tervezték volna. Nagyon szépen köszönöm. Meg hálálom.

- Nem kell már annyi mindenben segítettetek hogy ez a hálánk. Mi köszönjük. De ugye ha kell majd jöttök segíteni ha muszáj?

- Persze anya. Eddig is jöttünk és még megyünk is majd.

- Szeretünk titeket de most mennünk kell.

- Én is titeket. Sziasztok. - bontottam a vonalat. Miután el raktam a telefonom le indultam a tesómhoz. Az ő emelete is nagyon menő volt ez a legjobb fogalmazás. Minket tükröz. Neki is voltak hangszerek de a legnagyobb hangsúlyt a dob kapta. Mert a bátyám imád dobolni. Szerencsére miután ki járta a fő iskolát a munka mellett egy bandába játszik. A fiúkkal elég jól össze kovácsolódtak ezért nagyon sok időt töltenek együtt mindannyian. Van neki egy külön családja.

- Hallod ez a ház egy álom. Majd jönnek a srácok és felavatjuk a kérót. Oké? - nézett rám miközben meg igazította az ágyán a takarót.

- Persze. Végre meg nézetem kikkel vagy olyan sok időt együtt.

- Szóval benne vagy? Pakoljunk át! -ugrott fel és el kezdett kifelé húzni a csodálatos házból. Egészen ki a kocsiig. Onnantól haza száguldott és otthon az elsődleges házba ahol az ősök élnek meg érkeztünk. Szerencse hogy már be vagyok pakolva és csak le kell cipelni a lépcsőn a bőröndöket. A tesóm nem olyan sok cuccal van és így hamarabb kész lesz.

- Indulhatunk? -kérdezte mikor már kész voltam és indulásra készen.

- Persze. - mondtam és máris ott voltunk. Jó az igaz nincs annyira közel a két ház de hamar meg tettük a távolságot. Ki pakoltam és elkeseredtem mikor rá jöttem hogy a harmadikra kell most fel cipelnem a bőröndöket. Úgy negyed órába telt de else fáradtam nagyon.

- Elmegyek vásárolni! -csúsztam le a korláton.

- Oké ne legyél annyira sokáig.

- Értettem apa.-kapitányoskodtam és elindultam egy bevásárló központot keresni. Az utca majdnem ugyan olyan volt csak itt sokkal de sokkal több volt a kocsi. Egy parkon mentem keresztül majd mikor egy eldugott helyen meg pillantottam egy szimpatikus padot le ültem rá. Eszembe jutott apám aki az igazi apám és anyám elhagyta. Anya mindig azt mondta legyél büszke arra ami vagy és ne akarj az lenni aki nem vagy. Ezt mindig észbe tartottam még most is. Apa anyámat mindig verte kiskoromban én és Josh kellett le szedjük apánkat anyáról mert ivott és folyamatosan verte őt meg minket. Anyám jól tette hogy ot hagyta azt a rohadékot. Egy könnycsepp után jön a többi is amik miatt nem látok tisztán de a többi emlékek csak úgy cikáznak a fejemben. Egyszer csak valaki meg áll előttem úgyhogy képtelen vagyok fel nézni az illetőre. Egy duci fiú áll előttem és engem tanulmányoz.

- Mi a baj?-kérdezi és arrébb rakja a kezében lévő táblát amire az van írva hogy Free Hugs!

- Semmi.-szipogok - Hány ölelést kaptál ma?-kérdezem szégyenlősen.

- Nem olyan sokat. El mennek melettem.

- Gyere ide. -hajolok oda. Meg ölelem. Nem kell nekem semmi más csak az ölelésed, vagy talán csak a magány? Furcsa hogy milyen kulturált gondolataim vannak. Én vagyok az ifjú Séksszpír.

- Köszönöm. - néz rám aranyosan.

- Rám fér egy kis társaság. -engedem el és bele nézek a kék szemeibe.

- Hogy hívnak? -kérdezem úgy szintén szégyenlősen.

- Ha te azt tudnád. - nevet fel.

- Bocsi nem akartam. Akkor hogy hogy itt vagy? -kérdeztem zavartan.

- Unatkoztam ezért el jöttem öleléseket adni. Senki se kapó rá nagyon. És te? Te miért vagy itt?-néz rám mosolyogva.

- Hát tudod. El jöttem be vásárolni és nem még nem jutottam el oda inkább le ültem a parkba. Elgondolkodtam az elmúlt években és rám jött a sírás.

- Miért? Valami rossz emlék?

- Nem anya és apa elvált és én nem szeretem apát. Anya jól tette hogy ott hagyta.

- Miért? Mit csinált?

- Megverte anyukámat. És minket is a tesómmal.

- Sajnálom. Őszintén. Még egy ölit?-tárja szét a karjait.

- Köszi. -nevetek fel most először és meg ölelem. - Nagyon aranyos vagy.

- Te meg szép. Már messziről kiszúrtalak.-nevetett fel megint. Messziről meg hallom az 1D-től a One Wayt és elkezdem énekelni. Mármint inkább dudólni.

- Rajongó vagy?-kérdezi tőlem mikor befejeződik a szám.

- Én? Dehogy. Az rajongás hogy tudom kívülről az összes számot ami a rádióba megy?

- Nem tudom na. Szép hangod van.

- Köszönöm. - álltam fel.- Most inkább megyek mert mérges lesz a bátyám. Remélem még találkozunk. - ölelem meg utoljára.

- Szia. Én is.-mondja és én eindulok. Gyorsan találok egy nagy Supermarketet és ne megyek veszek ennit és innit mivel ez kifohyóban van otthon. Gyorsan azért beszaladok egy ruha boltba és nézek ma estére egy cuki ruhát. De inkább a sapkák érdekelnek úgyhogy azokból veszek egy párat. Hamar otthagyom azzal a szándékkal hogy egyszer élünk és inkább otthon. Elindulok és most hamarabb haza érek. Josh éppen dobol úgy hallom. Bepakolok a hűtőbe és a szekrényekbe majd a ruhámmal felindulok az emeletemre. Le ülök a laptopom elé és fel nézek fb-ra hogy történt-e valami. Mint mindig semmi. Fel megyek azért Twitterre is. Ott csak két ember követett be. Gyorsan vissza követem őket és fel megy egy olyan oldalra ahol lehet kamerázni idegenekkel egyszóval ismerkedni lehet. Elsőre egy elég szimpinek tűnő lány jön be aki elkezd arról magyarázni hogy milyen rossz neki NEVELŐ INTÉZETBE. Mondom hát jól van. Tovább kapcsoltak egy buzi fiú jön be és elkezdünk arról dumálni hogy egy srácon a segge a legjobb. Én se vagyok normális az tuti. Tovább kapcsolnak. Egy pirszinges ürge jön lánc fűrésszel a kezében. Ijjedtben arrébb nyomom. Egy helyes fiú fekete hajjal és egy pár tetkóval. Köszönök vissza köszön és elkezdünk olyan dolgokról beszélni ami nem tudom hogy jön ide. Aztán a kamerába mármint inkább a hangszóróba meg hallok egy számot úgy szintén az egy détől. Ami nagyon ismerős mert annyit halottam már a rádióba. Egyből éneklem.

- Te a rajongóm vagy?-szólal meg hirtelen a fekete hajú.

- Ezt még is hogy érted?

- Én vagyok a banda egyik tagja.

- Úristen. Ez hihetetlen. És?-kérdeztem fél perc elteltével.

- Semmi. Gyertek srácok. - ordította el magát. Négy fiú mögé sietett. Mindet be mutatta nekem és mesélt is róluk.

- Szóval Louis félsz a kanalaktól? -néztem rá az eléggé rövid hajúra.

- Nem az én vagyok. - nevetett fel egy barna hajú és kék szemű fiú. Ez a kék szeme valahonnan ismerős.

- Most mi van?-vörösödtem el.

- Semmi.-mondta utoljára a fekete hajú mielőtt még át kapcsolatak volna. Röhögve le hajtottam a laptopom tetejét és inkább le mentem inni. A tesóm még mindig gyakorolt szóval nem zavartam.